Minden művészeti alkotás, így a „Magyar történelmi képes-krónika” is az alkotó művész egyéni
szemléletének, látásmódjának és ábrázoló stílusának a vetülete. A szemléltető kalauz a művész
alkotóvilágába segít belelátni, ezáltal a mű értelmezését elősegíteni.
A tablók mellett olvasható krónika és a szemléltető kalauz a művel együtt nyújtják a história és a
művészi ábrázolás élményét.

Gondolatok Buday Mihály festőművészről:

 A hatvanadik évét közelmúltban betöltött művész Dél-vidéken, Törökbecsén született magyar
környezetben, a véres harcokban széthullott egykori Jugoszláviában, amit Trianonban az első
világháború után tákoltak össze és éppúgy a népek „börtönének” bizonyult, mint az egykori
Osztrák-Magyar Monarchia.

Zentán, ahol művészi és tanári diplomáját is szerezte, már rangot kivívott alkotó csoport
művészeti vezéregyénisége volt, mikor az ecsetet géppuskára kellett volna felcserélnie.
Hátrahagyva otthont és ősei sírjait, családjával a zöld határon át „haza érkeztek”.
Zalaegerszegen rajztanári állást kapott és 1994-ben elindult magyarországi festőművész
pályafutása és nem sokkal később ismeretségünk kezdete.

 Azon szerencsés kevesek közép tartozónak tudhatom magamat, akik Buday Mihály festőművész
immár két évtizedes magyarországi művészi pályájának sikertörténetét végig kísérhettem. Az
eddigi életmű ismeretében nem volt nehéz felfedeznem Buday Mihály tudományos mélységű
történelmi, irodalmi és művészeti műveltségét. Alkotásai sugározzák az ó-görög regék és
mitológia, az ó-szövetség és az új-szövetség, az ezeregyszáz éves magyar történelem és a
legrégebbi magyar mondáktól, valamint irodalmi töredékektől a reformkori irodalomig azt az
akadémia szintű felkészültséget, ami sajátja, és amit alkotásain keresztül megoszt a műpártoló
közönséggel. Tiszta és nagyon mélyről feltörő forrásból merít. Művein érződik az ó-görög költők
és drámaírók szellemisége: Arisztphaneszé, Aiszkhüloszé, Europidiszé, Herodotoszé… akárcsak a
latin költőké: Ovidiuszé, Vergiliuszé, Horatiuszé.
E nélkül a tengerré dagadó ismeretforrás nélkül nem születhettek volna meg olyan általam is
látott alkotásai, mint a: Prométheusz, Párisz ítélete, Szép Heléna, Iphigenia, Trója pusztulása,
Odüsszeusz kalandjai, Orpheusz és Euridiké, Aphrodité és Adonisz, Caesar és Kleopátra…
Buday Mihály történelmi és irodalmi felkészültsége hasonló mélységű filozófiai műveltséggel
párosul. Tanítómestereinek vallja: Szókratészt, Arisztotelészt, Herakleisztoszt, Epikuroszt.
Filozófiai műveltségéből táplálkozik, mikor fogalmakat tsz láthatóvá vásznain. … a születést és a
halált, az örömöt és a bánatot, a jóságot és a gonoszságot. Általában is, de különösen filozofikus
ihletésű festményein érződik kolorisztikájának rendkívüli kifejező ereje.
  Buday Mihály festményeit nem elégséges egyszer, vagy akár pár percig is látnunk. Mint ahogy
többször meghallgatunk egy „fajsúlyosabb” zeneművet, mire felfedezzük a melódia gazdagságát
és szépségét, Buday Mihály piktúrájának a részleteit is csak sokszori látásra tárulnak fel előttünk.
Érdemes felidézni, mint vélekedett erről Kazinczy Ferenc:

„Hányszor tapasztalám magamon, hogy amiben először nem leletem szépet, későbben nem
győztem eléggé csodálni.”

Amennyire nyitott a világra Buday Mihály művészete, legalább annyira magyar is. Bizonyság
erre nemcsak a „Magyar történelmi képes-krónika” körkép, hanem korábban alkotott művei, mint
a Honvédelmi Minisztérium dísztermét ékesítő háromszor kétméteres „Vérszerződés” című
festménye, vagy mint a „Vár állott és most kőhalom” című alkotása, amely hűséggel utal a
Himnusz alcímére:

„A magyar nép zivataros századaiból”… utal a honfoglalásra: „Őseinket fel
hozzád Kárpát szent bércére”…

A második versszakra utal a festményen az Árpád-háziak pajzsa, címére s a honfoglaló vitézek
képzelt portréi.
Olvasva a Himnuszt tovább és látva a festményt képzeletünk bejárja az utat és időt a tatárjárástól,
a török dúláson s azon túl is a bujdosó kurucokig:

„Bújt az üldözött
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában.”

A festőművész – mint ahogyan ő is menekült a családjával – szétszórta hontalanjait a
monumentális festményen, összhangban a Himnusz soraival:

„Vár állott most kőhalom
Halálhörgés, siralom
S ah szabadság nem virul
Kínzó rabság könnye hull.”

Akár a Himnuszt megörökíteni, vagy mint a „Magyar történelmi képes krónikát” 34 méteres
tablót megfesteni olyan művészeti stílust igényel, ami képes megmutatni érzelmeket, és átívelni
történelmi korszakok felett: ilyen stílus a szürrealizmus, amely Buday Mihály ujjain és ecsetjén
életre kel. Ez a stílus különbözteti meg legmarkánsabban művész-kortársaitól. Buday Mihály a
szürrealizmus kitáguló világában tudja elképzelni és megvalósítani műveit. A szürrealista stílus és
szemlélet nemcsak kitágítja a vizuális határt, hanem egyszersmind gondolatokká formálja a
látványt. Ezáltal válik a vizuális élmény magasabb fokú összetett kulturális kincsé.
Ezen a ponton érkeztem el oda, hogy megosszam a tisztelt látogatóval a „Magyar történelmi
képes krónika” című körkép keletkezésének az előéletét. Vörösmarty Mihály halálának 150.
évfordulója (2005. november 19.) előtt felkerestem Buday Mihály barátomat, és arra kértem, hogy
az évfordulóra örökítse meg vásznon a költő portréját és körülötte a versei közül a „Szózat”, „A
vén cigány”, „A keserű pohár” és az „Endre és Béla” című alkotásait. Ezt a történetet azért
osztottam meg a tisztelt tárlatlátogatóval, mert ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy körkép
formájában meg kellene alkotni a magyar történelem dicsőséges és tragikus korszakait,
kiemelkedő egyéniségeivel, hőseivel együtt. Mindezt gondoltam annak tudatában, hogy Madarász
Viktor, Than Mór, Benczúr Gyula, Székely Bertalan, Munkácsy Mihály – csak a legnagyobbakat
említve – korunk klasszicista stílusában megfestették történelmünk kiemelkedő eseményeit s a
Magyar Nemzeti Galéria ékköveti közé tartoznak.
  Hosszas töprengés után két éve kerestem fel Buday Mihály festőművész barátomat az évek óta
érlelődő gondolatommal: alkossuk meg és mutassuk be a magyar történelmet körképen. Egymás
szavaiba fűztük a szót – tallózva történelmi múltunkban és az első pillanattól kezdve tudtuk, hogy
megvalósítjuk.
  Több ezer oldalon rágtuk át magunkat: Human-Szekfű öt kötetes „Magyar Történet” című
könyvön, Nemeskürty István „Magyar Századok” című könyvén, László Gyula „Régészeti
tanulmányok” című forrásgyűjteményén. Végül is szubjektivitásunkat legyőzve összeállt az 1100
éves magyar történelem kiemelkedő eseményeit és személyiségeit megörökítő körkép vázlata.
  Elfogultság nélkül nem lennék képes a körkép művészeti méltatására, bírálatára, minősítésére.
Megteszik ezt a műkritikusok, a tárlatlátogató közönség, és legfőképp az „idő”. Viszont nem
kívánom véka alá rejteni azokat a célokat, amelyek a körkép megvalósításához vezettek. Első
célom ifjúságunk történelmi ismereteit vizuálisan is bővíteni, a krónikával felfrissíteni és az
érdeklődését a látvány által a képzőművészetek, azon belül is a festészet iránt felkelteni. Második
célként tűztem ki a hévízi gyógyfürdőt felkereső honi és külhoni magyar honfitársaimban
felidézni korábbi történelmi ismereteiket és a körkép látványával erősíteni magyarság – tudatukat.
Harmadik célként fogalmaztam meg a nem magyar nemzetiségű Hévízre látogató külföldi
vendégek számára át fogó látványt nyújtani a magyarság 1100 éves európai múltjáról.
  Ezúton is köszönöm Buday Mihály barátomnak a kétévi együtt gondolkodást, a hosszú órákat
betöltő beszélgetéseket és vitákat, az alkotással járó gyötrődést, amit ha lányegesen kisebb
mértékben, magam is átéltem a „krónika” kicentizett terjedelme és sűrítménnyé zsugorítása miatt.
  Befejezésül mindkettőnk nevében köszönetet mondok Hévíz város polgármesterének, Papp Gábor
úrnak a reprezentatív kiállítási helyszínért és a gondolat megismerésétől a mű felavatásáig nyújtott
segítőkészségéért.
Reményeim szerint a „Magyar történelmi képes-krónika” körkép nemcsak Hévíz város kulturális
palettáját gazdagítja, hanem a magyar kultúrkincs részévé válik.

Vass Géza