Guba Anita

Festő, grafikus

Magyarországon születtem. A Balaton gyerekkorom óta nagy szerelem. Révfülöpön nyaraltunk minden évben.
Gyakran kérdeztem a szüleimtől, hogy miért nem élünk a Balaton mellett az év minden szakában. Tipikus budapesti felnőtt választ kaptam. A lényege röviden, hogy Budapesten kívűl nincs élet. 26 éves koromban költöztem el Budapestről és még mindig élek.
Gyerekkoromban festő akartam lenni, persze megint hallgattam a felnőttekre-abból nem lehet megélni. Jó pàr évig màssal foglalkoztam, aztàn valahogy, talàn az évek múlàsàval, ràjöttem, hogy nem foglalkozom eleget azzal, amit a legjobban szeretek, a festés, és a Balaton. A csalàdom tàmogatott engem abban, hogy csak a festésnek éljek, a tó partjàn.

2015 -ben költöztünk Keszthelyre. Az életet jól élni, az maga a művészet. Szàmomra az alkotàs folyamata egy meditàció. Folyamatos gyakorlàsa az összeszedettségnek, a megfigyelésnek, az éber jelenlétnek, és az elengedésnek. Ritkàn ugyan, de fel- fel bukkan a rések között, vàratlanul, a titok. Ez a nagyszerű az alkotó folyamatban.
Az emberi arc rejtelmei foglalkoztatnak rengeteg információt tartalmaznak, ha jól megfigyeljük. A meglepőbb az a kész festményen felbukkanó, amit nem szándékosan festet   oda a művész. Sokáig olajfestményeket készítettem, de mostanában az akvarell rejtelmeit fedezem fel.
A két kedvencem már magántulajdonban van. Az egyik egy olajportré, a másik akvarellel készült és Keszthely főutcàjàt ábrázolja.