Mottó:
„Mindent, mi nem ennivaló,
Megrágtam és kiköptem.
Magamtól tudom, mi a jó
S hogy egyremegy, szappangolyó,
Vagy égbolt van fölöttem.”
                                                     (József Attila)

Drienyovszki János: 1954-ben születtem Békéscsabán. Az első szobromat gimnazista koromban készítettem, fából. A debreceni Tanítóképző Főiskolán szereztem diplomát, ahol a speciális kollégiumom a rajz volt. Tanárom, Makoldi Sándor bátorítására kezdtem el grafikával és akvarellel foglalkozni, de ez csak hobbi szinten maradt. 1979-ben egy európai körutazás párizsi állomásán találkoztam Kádár József festővel, aki újabb inspirációt adott a képzőművészettel való foglalkozáshoz. Ennek eredménye volt egy grafikai kiállítás a szegedi Ifjúsági Házban, 1980 tavaszán.
Az ezt követő két évtizedben fokozatosan fordultam a faszobrászat felé, de keveset és csak alkalomszerűen tudtam ezzel foglalkozni.
A fordulópontot 2002-ben a volt Alma Materem – mai nevén a Debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Rajz-Vizuális Nevelési Tanszéke: vezetője Tamus István - kiállításra való felkérése jelentette, ahol, mint volt hallgató bemutathattam szobraimat.
Ettől kezdve – mivel életkörülményeim is kedvezően változtak – intenzívebben, tudatosabban vetettem bele magam az alkotási folyamatba. 2003-ban egy japán művészeti delegáció járt Debrecenben, és az akkorra szervezett kiállításomat látván, meghívást nyertem Japánba, Inamiba, a nemzetközi szabadtéri fafaragó táborba. (Inami egy fafaragó kisváros, e település fafaragói egykoron a császárváros: Kyoto számára készítettek faszobrokat. Ma is a japán fafaragás egyik bölcsője a település.) Az akkor készített alkotásom az ottani gyűjtemény része lett, tudomásom szerint a házasságkötő teremben van kiállítva. Ez az alkotótábor, ahol a világ öt földrészének művészei vettek részt, s az itt szerzett tapasztalatok végérvényesen meghatározták alkotói pályám alakulását. 2007. évben felvételt nyertem a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe, a szobrász szekcióba.
Az elmúlt években több hazai és külföldi, nemzetközi szimpóziumon vettem részt.
Alkotásaim egyrészt köztéri szoborként, megtalálhatóak azokon a településeken, ahol művésztáborban voltam, másrészt szép számban intézmények, gyűjtemények és magánszemélyek tulajdonában vannak.