„A világhódító Rómára gondolunk s a kis Egregyre, melyek így találkoztak titokzatosan, a véletlen szeszélyéből, a római hadvezér küldetésére és elviharzott életére s Barát László ekéjére, mely ezerötszáz év után egyszerre csak fölvetette az elfelejtett múltat." /Kosztolányi Dezső: Egregy in.: Pesti Hírlap 1934 augusztus 12./

Kosztolányi Dezső, a neves magyar író 1934-ben a helyszínen járt, s megtekintette a „római hadvezér” sírját. Egregy című novellájában számolt be a látottakról, melynek során „megihlette” a világhódító Róma és a kicsinyke falu titokzatos egymásra találása a „római katona” életén keresztül, Baráth László ekéjének köszönhetően.

A sír téglából, oltatlan mésszel készült. 1925-ben találtak rá földmunkák során, teljes épségben. A meredek partfalba vágott római téglasírra 1925-ben bukkantak rá szántás közben, az egregyi Baráth László telkének keleti végében. A sírban fekvő férficsontváz jobb vállán bronzfibula, a dereka táján pedig bronz övcsat volt. Az említetteken kívül egy vaskés, egy üvegedény töredékei és egy II. Constantinus (340-361) – korabeli kisméretű bronzpénz kerültek elő a sírból.

Az egregyi nép száján hamarosan elterjedt az a szóbeszéd, hogy a sírban egy római katonatiszt nyugodott, aranypénzekkel és katonai érdemjelekkel együtt. A sír régészeti feltárását dr. Csák Árpád, a Balatoni Múzeum igazgatója végezte el. A sírmellékleteket beszállították a keszthelyi múzeumba, ahol a leletek a második világháború során megsemmisültek. A téglasírt azonban nem bontották szét, így az a csontvázzal együtt eredeti állapotában tekinthető meg. Az egregyi római sír valójában egy még feltáratlan temetőhöz tartozik, ahová a IV. század közepén egy környékbeli lakót temettek el szegényes mellékletekkel. A környéken talált leletek arról tanúskodnak, hogy az itt élők gazdagon élték életüket. Ezt mutatja, hogy az Árpád-kori templom felé vezető úton cserépedényben 276 darab 4. századból származó római érmét találtak.